Sokat szoktunk utazni belföldön. A férjemmel mindketten annak a hívei vagyunk, hogy először kishazánkat ismerjük meg és utazzuk be, ne rögtön külföldre menjünk, amint van egy hosszú hétvégénk. Így történt ez a múltkor is, amikor vidékre mentünk pihenni néhány napra. A szállásunk egy tanyán volt, amit én imádtam. Kora reggel az állatok zajára ébredtünk, mindig friss tej és házi sajt volt reggelire és ha megálltam az udvar közepén, csak az állatokat lehetett hallani. Igazi feltöltődés volt egy rohanó, nagyvárosi embernek.
Megadta magát a hidraulika
Az odajutásunk már nem volt ennyire egyszerű. A navigáció kétszer is rossz irányba vitt el minket, de ezt a problémát még orvosolni tudtuk. Viszont ahogy a kis földutakon kanyarogtunk, egyszer csak szólt a párom, hogy valami nincs rendben az autóval. Na, én itt el is vesztettem a fonalat, mert nem nagyon értek a műszaki és autós dolgokhoz. A hidraulika adta meg magát, legalábbis valami ilyesmit mondott a férjem. Azért tovább tudtunk menni, de csak ameddig nem találunk segítséget, nem akartunk kockáztatni. A szállásunktól még messze voltunk ahhoz, hogy a problémát figyelmen kívül hagyva továbbmenjünk, így nem volt más megoldás, szervízt vagy legalább autósboltot kellett valahol keresnünk.
Sehol egy szerviz vagy műhely
Én bevetettem a modern technológiát és az okostelefonomon keresgélni kezdtem autószervizeket a közelben. Hétköznap délután volt, úgyhogy nyitva kellett lennie mindennek elméletben, nem is ez volt a baj. Hanem az, hogy sem a közelben, sem kicsit távolabb nem volt semmilyen szerviz vagy autójavító a térkép és az internet szerint. Azért nekiindultunk óvatosan, mert csak nem maradhattunk egy elhagyatott földút kellős közepén, ismeretlen helyen, hátha arra jár valaki, aki tud segíteni. Ki tudja, lehet, hogy havonta egyszer megy el bárki is azon az úton, arra pedig várhattunk volna.
Segítőkész lakosok a kis településen
Ahogy véget ért az út, beérkeztünk egy picike településre. Körbe néztünk és egy kedves nénit megszólítottunk, aki a kertjében gazolt, hogy nincs-e a közelben autójavító vagy egy kedves szomszéd, aki ért valamennyire az autókhoz. Csak mosolygott és mondta, hogy szerencsénk van, mert a barátnőjének a fia autószerelő, de ő nem ezen a településen lakik, viszont nem olyan messze. Elirányított minket a két utcával arrébb lakó barátnőjéhez, hogy beszéljünk vele, hol van most a fia. Megkaptuk a szükséges útmutatást, hogy hogyan fogunk odatalálni a szomszéd településen lakó autószerelő fiúhoz és neki is indultunk. Lassan sötétedni kezdett, úgyhogy csak abban bízhattunk, hogy jól megjegyeztük, merre kell menni és nem kell az éjszakát a semmi közepén töltenünk.
Szerencsénk volt
A szomszéd településen szerencsésen megtaláltuk az autószerelő műhelyt és otthon is találtuk a fiút. Miután értekezett a férjemmel, csak fejcsóválva eltűnt a műhelyben, hogy „az a fránya hidraulika, majd adok én neki” és egy flakonnal a kezében tért vissza. Az ezután lezajlott események kicsit homályosak számomra, de valamilyen hidraulika olajat töltött a kocsiba. Azért átnézte gyorsan a többi részét is az autónak, hátha valami mást is javítani kell rajta, de hála az égnek, nem talált semmit. Amikor a férjem fizetni szeretett volna, nem engedte és még be is hívott minket a házba, hogy kóstoljuk meg a felesége híres piskótáját, ami pont délután lett kész. Nagyon kedves volt és hálát adtam az égnek, hogy egy ilyen emberbe botlottunk a semmi közepén. Kicsit megkésve ugyan, de épségben odaétünk a szállásra. Amikor elmeséltük a kis kalandunkat a szállásadónknak, csak jót mosolygott rajta, hogy valóban, a keresztfia nagyon rendes ember. Milyen kicsi a világ.