A férjemmel néhány éve költöztünk ki Budapestről az Alföldre, és azóta szinte minden napunk arról szól, hogy valami újat tanulunk. A tanyasi élet megtanított minket arra, hogy az ember soha nem lehet elég felkészült, legyen szó akár a kertművelésről, akár a háztartás korszerűsítéséről. Az utóbbi időben azonban egy egészen más területen ért minket meglepetés, és ez az angol nyelv volt. Nem gondoltam volna, hogy egy alföldi tanyán élve egyszer majd azon fogok gondolkodni, hogyan fejezzem ki magam angolul, de az élet néha furcsa fordulatokat hoz.
A történet úgy kezdődött, hogy a vállalkozásunkban egyre több külföldi érdeklődő jelentkezett. A férjemmel együtt készítünk házi lekvárokat és aszalt gyümölcsöket, amiket egy ideje már online is értékesítünk. Amikor az első német nyelvű megrendelés érkezett, még megoldottuk valahogy a fordítóval, de aztán jöttek az angolok, a hollandok, sőt egy amerikai pár is, akik egy gasztroblogon olvastak rólunk. A kommunikáció egyre nehezebb lett, mert a fordítóprogramok ugyan segítenek, de egy személyes hangvételű levelet vagy egy telefonos egyeztetést nem lehet rájuk bízni. Ráébredtem, hogy ha komolyan gondoljuk a vállalkozásunkat, akkor az angoltudás nem luxus, hanem szükséglet.
Elkezdtem keresni a lehetőségeket, de a klasszikus nyelvtanulási módszerektől eleve tartottam. Még az iskolában sem szerettem az angolórákat, mert túl sok volt az elmélet és túl kevés a gyakorlat. A férjem hasonlóan vélekedett, ő az iskolai nyelvoktatásból azt hozta ki, hogy az angol tanulhatatlan, ami persze nem igaz, csak a módszer nem volt megfelelő. Azt kerestük, ami rugalmas, nem követeli meg a napi házi feladatot, és ahol az ember a saját tempójában haladhat, mert a tanyasi teendők mellett nem mindig van fix időpontunk.
Egy ismerős anyuka ajánlotta, hogy nézzem meg a Hollywood Nyelvstúdiók weboldalát, mert a fia ott tanult és három hónap alatt olyan szintre jutott, amit korábban két év alatt sem ért el. Keresgéltem az interneten, és megtaláltam az angol nyelvtanfolyamok lehetőségét, ami első ránézésre pont olyannak tűnt, amilyet mi kerestünk. A módszerük arra épül, hogy nyolcvan százalék gyakorlás és húsz százalék elmélet, ami a hagyományos iskolai megközelítés fordítottja. Ez nekem azonnal szimpatikus volt, mert mindig is úgy gondoltam, hogy a nyelvet beszélni kell, nem könyvből magolni.
Ami különösen megragadott, az volt, hogy nincs házi feladat és nincs otthoni tanulás. Ez egy tanyán élő vállalkozónak hatalmas előny, mert a napjaink úgyis tele vannak feladattal, és az utolsó dolog, amire szükségünk van, az egy újabb kötelezettség esténként. A stúdióban havi százhúsz órás nyitva tartással dolgoznak, ami azt jelenti, hogy rugalmasan be lehet osztani az órákat. A férjem, aki a piaci napokon korán kel és későn ér haza, így is talált magának időpontot, ami belefért a menetrendjébe. A tanárok pedig nem egy sablon szerint haladnak, hanem az ember saját szintjéhez és céljához igazítják a programot, ami nálunk azt jelentette, hogy a vállalkozáshoz szükséges szókincset és helyzeteket gyakoroltuk a legtöbbet.
Megtudtam azt is, hogy tizenhat helyszínük van szerte az országban, Budapesten öt stúdió működik, de vannak vidéki helyszínek is, és az online tanulási lehetőség is elérhető. Nekünk ez utóbbi volt a legpraktikusabb, mert a legközelebbi nagyváros is jó másfél órára van tőlünk, és nem akartunk minden második nap autóba ülni. Az online classroom ugyanazt a módszert alkalmazza, mint a személyes órák, szóval ebben nem kellett kompromisszumot kötnünk. A próbaóra ingyenes volt, ami számomra fontos szempont, mert nem akartam úgy elköteleződni, hogy fogalmam sincs, mire számítsak. Az első alkalom után már éreztem, hogy ez más, mint amit eddig tapasztaltam, mert a tanár végig beszélgetett velem, nem pedig nyelvtani szabályokat magyarázott a táblánál.
A férjem eleinte szkeptikus volt, azt mondta, hogy ő már túl idős ahhoz, hogy nyelvet tanuljon, és hogy az ő fejébe már nem fér be az angol. Bevallom, én is kételkedtem magamban, mert az iskolai kudarcok emléke erősen élt bennem. De az első hónap után mindketten belátjuk, hogy tévedtünk. A módszer valóban más, mint amit megszoktunk, mert nem a hibáinkra koncentrál, hanem arra, hogy beszéljünk, és közben észrevétlenül tanuljunk. Most már mindketten haladunk, és a külföldi vásárlóinkkal is egyre magabiztosabban kommunikálunk. A legutóbbi angol nyelvű megrendelést már házi fordítóprogram nélkül intéztük el, ami számomra akkora öröm volt, hogy szinte nem is hittem el. A német pár, aki a lekvárunkat rendeli, legutóbb azt írta, hogy milyen kedves és személyes volt az üzenetünk, és ez a fajta visszajelzés mindennél többet ér.
Azt gondolom, hogy a vidéki vállalkozóknak különösen fontos lenne az angol nyelvtanfolyamok lehetőségét fontolóra venni, mert az online értékesítés nem ismer határokat, és a külföldi piacokra való kilépés ma már nem a nagyvállalatok kiváltsága. A férjemmel azt tervezzük, hogy a következő szezonra már angol nyelvű aloldalt is készítünk a webshopunkhoz, és ehhez az a tudás, amit most szerzünk, nélkülözhetetlen alapot ad. Az egész történet számomra arról szól, hogy a tanulás soha nem késő, és néha a legváratlanabb helyzetekből születnek a legjobb döntések. A tanyasi élet megtanított minket arra, hogy az alkalmazkodás a túlélés kulcsa, és az angol tanulás ennek az alkalmazkodásnak az egyik legfontosabb lépése volt.