Néhány éve kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam a városi környezetben. Nem lehet azt mondani, hogy egyébként ne szoktam volna hozzá, hiszen Budapesten születtem és nőttem fel, nekem még csak vidéki nagyszüleim se voltak, a családom generációk óta a fővárosban él. Szóval nagyon is szokva voltam a városhoz, valószínűleg előbb tudtam jegyet érvényesíteni a villamoson, mint járni, jól ismertem a füstöt, megszoktam a zajt, hogy a fényszennyezettség miatt nem lehet látni a városból a csillagokat, legalábbis a nagy részüket nem.
És egészen sokáig ezzel nem is volt semmi különösebb problémám. Teljesen jól elvoltam a városban, nem éltem meg kellemetlennek a fentebb említett dolgokat. Nem is tudom, az embernek meg kell fizetni a városban létezés kényelmének az árát.
Aztán az egyetem alatt valahogy egyre több lett, és kezdett elegem lenni. A csoporttársaim egy idő után már hiába hívtak bulizni, egyszerűen nem volt kedvem kimenni velük, kezdtem undorodni a tömegtől, nem akartam sem hangos bárokba járni, sem a zajos, zsúfolt szórakozóhelyekre, sem pedig a reggel túltömött buszokra nem kívánkoztam.
Azt határoztam el magamban, hogy amint lediplomázom, vagy egy vidéki kisvárosban keresek állást, vagy, amennyiben lehetséges, még annál is messzebb megyek, egy faluba vagy egyenesen egy tanyára költözöm az Alföldön.
Egyetemi éveim alatt ismerkedtünk össze a jelenlegi párommal. Ő velem ellentétben falun nőtt fel, csak tanulni jött fel a fővárosba, esze ágában sem volt itt megragadni, csak a diplomáját szerette volna. Engem ez nagyon inspirált, rengeteget beszélgettünk erről, így végül közösen döntöttük el, hogy a ballagásunk után el fogunk költözni az ő családjának a tanyájára. Ezt még a nagyszülők gondozták, de a szülők aztán beköltöztek a közeli faluba, és a tanya azóta üresen állt. Egy nyáron felkutattuk a helyet, megkerestük a hozzá tartozó földeket, megvizsgáltuk az épületeket, és végül arra jutottunk, hogy kukoricát akarunk termelni, szürkemarhát tenyészteni, esetleg juhokat és valami szárnyast, libát vagy tyúkokat. Mindkettőnk családja biztosított némi kezdőtőkét hozzá, így el tudtunk indulni az úton, amerre szerettünk volna haladni.
Egy idő után, minél több időt töltöttünk el a természetben, a természethez közel, annál inkább felelősségünknek éreztük, hogy vigyázzunk rá. S mivel néhány éven belül gyönyörűen befutott a gazdaságunk, az akkor már férjemmel azt határoztuk el, hogy környezetbaráttá tesszük a tanyát. Lecseréljük a gépeinket elektromos változatokra, az én vágyam pedig az volt, hogy legyen napelemünk.
Igazából már azóta vágytam napelemre, hogy még pár évvel ezelőtt, mikor még egyetemista voltam, a nagybátyámék pályáztak az ő kertes házukra. Akkor egy ideig rágtam is a szüleim fülét, és a szüleim még hajlandóak is lettek volna megfontolni, szóval egy ingyenes helyszíni felmérést kértek egy napelemes rendszerek telepítésével foglalkozó cégtől, de sajnos azt állapították meg, hogy a ház fekvése és a tetőszerkezet dőlésszöge és állapota nem megfelelő arra, hogy napelemes rendszert telepítsenek rá.
Én elég szomorú voltam, és igazából a szüleim is, főleg, hogy anya már eléggé beleélte magát abba, hogy majd 0 forintos villanyszámlák fognak érkezni az áramszolgáltatótól. A szüleim kissé régimódiak, és habár elismerek a környezetvédelem fontosságát, picit azt érzem, hogy inkább a fiatalabb generációra szeretnék átruházni ezt a felelősséget. Nem is feltétlenül felelőtlenségből, inkább csak hozzászoktak már a műanyagcsomagolás kényelméhez, nehezen mondanának le róla. Pont ezért örültem annak, hogy első említésre nagyon hajlottak az ötletre, és nem is zavart különösebben, hogy sokkal inkább a dolog anyagi vonzatának szempontjából érdekelte őket a téma, nem annyira a környezettudatossági fontossága miatt. Az elektromos autóra például azóta se sikerült őket rábeszélni…
Szóval mivel nem tudtam a mikrokörnyezetemben anno elérni azt a változást, amit nagyon szerettem volna, alig vártam, hogy legyen annyi megtakarításunk, hogy fel tudjam venni a Pentele Solarral a kapcsolatot, és tudjak tőlük kérni egy időpontot a helyszíni kiszállásra, amikor is felmérik a helyszínen ugyanúgy az épületeket, mint anno otthon is történt, és a szakember megállapítja, hogy megfelel-e a környezet mindenféle szempontból a napelem számára. A céget még anno a nagybátyámék ajánlották, még akkor, mikor a szüleimmel próbálkoztunk a családi házunkra napelemes rendszert telepíteni. Nem is gondolkodtam más vállalkozásban, mivel a nagybátyám és a családja hihetetlenül elégedett volt mindenféle szempontból a munkával, amit végeztek. Az első felmérésük teljesen ingyenes, nem dobálóznak vaktában ígéretekkel a levegőbe, az ember végleges árajánlatot is csak akkor kap, miután kiszállt a szakemberük a helyszínre, elvégezte a szükséges felmérést, megállapítják, hogy milyen teljesítményű rendszerre van szükség, és majd ennek fényében beszélnek árakról. Az külön plusz pontot jelentett, ahogy ezt nagybátyám már korábban mondta, hogy a papírmunkával sem hagynak magunkra. Mi ugyan eléggé szokva vagyunk a tanya üzemeltetése miatt a rengeteg papírmunkához, de az is igaz, hogy van ezzel is elég dolgunk, még úgy is, hogy könyvelőnk is van hozzá. Szóval nem arról van szó, hogy ne tudnám ezt a részét elintézni, de azért mégis jobban örülnék annak, ha ezt is nem nekem kéne megoldani. Tehát gondolkodás nélkül hívtam fel a weboldalon feltüntetett telefonszámot.
Nagyon izgatott voltam, mikor végre sikerült elbeszélni az időpontot, és vártuk aznap a szakembert, aki majd segít nekünk felmérni a tetőszerkezetet meg eldönteni, hogy milyen teljesítményű napelemes rendszerre lesz szükségünk. Afelől nem volt kétségem, hogy itt se a dőlésszöggel, se a fekvéssel nem lesz gond, azt tudtam, hogy déli fekvésű szinte minden épület a tanya területén, arról nem is beszélve, hogy nem nagyon árnyékos a környezet, tehát, hogy napfény lesz, az biztos. Valami hasonló következtetésre juthatott a szakember is, és rövid megbeszélés után, más szempontokból is megvizsgálta a tetőt, elbeszélgettünk arról, hogy milyen teljesítményű rendszerben gondolkodunk stb. Végül biztató szavakkal váltunk el, azt mondta, nagyon is megfelelő a tanya arra, hogy napelem legyen a fő áramszolgáltató, a végleges árajánlattal pedig hamarosan jelentkeznek.
Ezt is izgatottan vártuk, habár nem volt kétségünk afelől, hogy hacsak valami nagyon elszállt ajánlattal nem állnak elő, mindenképp el fogjuk fogadni. Végül így is lett. Aztán két hét múlva már be is üzemeltük a rendszert.
Bevallom, én féltem attól, hogy ez hosszabb ideig fog tartani, mert a nagybátyám azt mondta, hogy nekik jóval hosszabb ideig tartott, míg átfutott a hivatalos szerveknél a papírmunka, nálunk viszont zökkenőmentesen tényleg néhány nap alatt elrendeződött minden, és a Pentele Solar tényleg ott volt végig, mindenben a segítségünkre voltak, így az adminisztrációs munka nem szakadt a nyakunkba.
Anyámnak pedig nagyon büszkén meséltem, mikor megérkezett az első 0 forintos villanyszámlánk!